megszülettem védtelenül, 
karjaidban óvtál, 
átöleltél két kezeddel, 
menedékem voltál.

eltelt már vagy egy-két év, 
lassan járni kezdtem, 
szereteted követett, 
én felegyenesedtem.

láttad számat szóra nyílni, 
az volt tán az első, 
jött aztán a többi is, 
hogy öntudatom megnőtt;

óvodából iskolába, 
egyre tovább léptem, 
munkahelyen évek alatt 
tanított az élet;

itt hajolok előtted, most
könny csorog az arcomon, 
huszonnyolc év távlatából 
kisfiad is maradok;

mit kérhetsz most? - kérdezem 
te letörlöd a könnyemet, 
mosolyogva hozzám hajolsz, 
s megfogod a két kezem;

mert amit eddig tőled kaptam, 
annak ára végtelen,
kérésed csak annyi felém, 
kapjon ennyit gyermekem.